“Érdekes megfigyelés, bár csak részben osztom. Nem erőssége a kritikai műfaj abban az értelemben, ahogy egy konstruktív, más nézőpontot figyelembe vevő kritikát általában elképzelünk. Gerle Éva nem ír kritikát, csak gúnyolódik vagy rágalmaz.
Szerintem egészen más a jelenség alapja. Gerle az “irodalmi” és “humoros” írásaiban görcsös és izzadtságszagú, érezhetően csak szeretne könnyed lenni, de a átüt rajtuk a mesterkéltség kesernyés, nehéz szaga. Ezzel szemben, a másokat támadó írásaiban szívvel-lélekkel ír és szinte szárnyal, mert önmagát adhatja, végre a szíve szerint valót írva. Ezt a könnyedséget érzed, ahogy – persze mindig a jogszerűség határán egyensúlyozva – rágalmaz közismert férfiakat, cikiz nála sikeresebb nőket, támad bárkire, akinek léte kiáltó cáfolata az általa megteremtett kis álomvilágnak.
Általában ez a baj a női írókkal, csak arról tudnak élvezetesen írni, ami egybevág a személyiségükkel. Nem tudják átlépni a saját árnyékukat, ezért a sikerük azon múlik, hogy milyen emberi vonásokkal rendelkeznek. Gerle Éva soha sem lesz nagy író, viszont kitűnő intrikus és denunciátor már most is.”
Vendég |
#44897 Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re:2014-09-04 11:46
|
Ez viszont telitalálat!
Mármint az,hogy milyen címekkel – amikre viszont keservesen rászolgál! – kell az akarnok ripacsnak végül megelégednie!
Átemelte Kozma Botond Szilárd: A Gerle Éva-féle feministák kegyetlen mobbingolása elleni harcunk dokumentumai.