Ki a hibás? – A kereszténység és az asztrológia lényege a bolondság mágiája 1. és 2. rész (Kozma Szilárd és Kozma-Joó Viola)

Kozma Szilárd: A kereszténység eszméje, de még inkább a gyakorlata: hülyeség (Bolondság…- Lásd a Tarot 22-es ikonja jelentését) a görögök számára és botrány a zsidók számára, írja Pál apostol. Hamvas Béla ebben is kisegít: a görög megnevezés alatt racionális filozófus (humanista…:) ) gondolkozókat, a zsidó megjelölés alatt vallásos (farizeus) moralistákat kell érteni (Hamvas is az volt, amíg az igazságra, amitől néhány napra meg kellett vakulnia…, rá nem döbbent a Damaszkuszi úton). Ámbátor Pál sem tud konkrétan semmit a Lilithről, hanem csak inkább sejti, és amint azt Hamvas írja a Scientia Sacra III. kötetének az egyik esszéjében („Pál és a levelek”), óriási erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy felfoghassa azt, hogy Jézus tulajdonképpen miről is beszél a csupa paradoxonokból álló kinyilatkoztatásaiban? Hogyhogy, boldogak a bolondok és miért van az, hogy aki megalázza magát, az felmagasztaltatik és az elsőkből miért, hol és miként lesznek utolsók, és hogyhogy, akinek nincs attól még elvétetik, ahelyett, hogy adnának neki, de annak akinek van, még adnak, stb.? Mire fel? Sőt, igazából neki is, azt a legnehezebb megértenie, hogy miért kell, hogy miért jó olyan vétkeket (Keresztet) is „magunkra vennünk”, igazából: olyan vétkezésre, cél tévesztésre – való hajlamokat is a magunkénak elismernünk, amelyeket még csak belénk sem neveltek a szüleink és a közösségeink, nem, hogy mi „szereztük” volna meg azokat. Azt, hogy miért, mitől lehet az életünkre pozitív (mágikus erejű) hatása annak, ha a karmánkat megismerjük, beismerjük és arra törekszünk, hogy a karma-tulajdonságok helyébe megfelelő pozitív képességeket és tulajdonságokat (öntudatot, mentalitást) szerezzünk?

 

 

 

Kategória: Kozma Szilárd | Címke: , , , , , , | 1 hozzászólás

Kozma Szilárd: A megváltás törvénye 4. rész (videó)

A megváltás törvényének fényében a földi életről, a sorsjelekről, a gyermekek és a kamaszok lelkivilágáról és nevelésükről.

 

Az asztrolgia és a megváltás egyetemes törvénye

Asztrológia nélkül, illetve a személyi horoszkópokból kiolvasható karma-programok ismerete nélkül, amely asztrológiai önismeret emiatt, egyedül képes a karma-feloldást konkrétan és teljes mértékben biztosítani, lehetetlen a megváltás, a megváltódás, tehát a boldogulás és az egészség, meg az erőnlét megőrzése minden esetben. Ami az egészségnek az orvosok és orvosságok nélküli megőrzését illeti (És amihez már kora fiatal korban kell hozza fogni.), lehetséges egy két kivétel, különleges öntudattal rendelkező személyiség esetében,. aki erre különösebb figyelmet fordít, de nem csak testi szinten, tehát ezeknek a kivételes embereknek sikerülhet horoszkóp nélkül is, késő öreg koráig megőrizni az egészségét. Főként, ha nem fogyaszt kábulatot okozó italokat és húst sem. Ez viszont még nem garancia arra is, hogy elégedett lehet az élet többi területével is, és tehát igazából kiegyenlített – tehát: boldog is.
A Megváltás törvényét tehát csak és csakis akkor értékelhetjük a személyünkben és a sorsunkban is érvényesülni, ha sikerül a személyi horoszkópunk segítségével, a karmikus tulajdonságainkat és ösztöneinket átváltoztatni pozitív tulajdonságokká és képességeké. “
Kategória: asztrológia, asztrológus, Kozma Szilárd | Címke: , , | 1 hozzászólás

Kozma Szilárd: A Nyilas, az Ikrek és a magyarok – És a Karma kulcsai

Kozma Szilárd:
A karma-oldás kulcsai: a Jupiter és a Szaturnusz. Nem idealista misztikát és fantazmagórikus asztrológiát kell a magyar embereknek tanítani, hanem a gyakorlati – tárgyi valósággal összhangban álló, azzal megegyező és annak megfelelő, vagyis a hatás és következmény, valamint a visszahatás egyetemes törvényének megfelelő, spirituális erkölcsöt kell megtanítani.

Kategória: asztrológia, asztrológus, Kozma Szilárd | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Gerle Éva – A szépség újraértelmezése

Gerle Éva saját művészi értelmezésében, nem csak sikeres, erős, de még szép is. Szép volt már a testépítős korszaka előtt is, hát, még azóta. “Tagadni kár.”…

“Szép Vagyok :

szép vagyok, szép vagyok
Istenem! (Oh, my God! )

szép vagyok, szép mindenem
szép vagyok, akár az ááálom
láthatod ha Rám nézel

szép vagyok, mint senki még
szép vagyok, akár az ég
szép vagyok …ez minden bûnöm
ne ítélj el oooh engem

Fénysugár ül lelkemen
szép vagyok oh Istenem
szép vagyok, tagadni kár
szép vagyok, mint büszke vár

szép vagyok, akár az ÉLET
jó érzés ha Rám nézel [se siente bien, cuando se mira a mí]” – Gálvölgyi János

És a szépség is újraértelmeződött nála: néhány hónap gyúrás után meg is fogalmazta nemes egyszerűséggel, és önmagában sokra nem értékelhető őszinteséggel, hogy aki nem akar úgy kinézni, mint egy testépítő, azt összerugdosná a faltövében.

De ha kávépénzt is akar kapni, akkor bizony meg kell hazudtolnia magát és tenni a szépet és a jót:

“nem értékelek, én tájékoztatok. ha szépnek látod szép.”

a blogján azt írta, hogy összerugdosná azt, aki nem akar így kinézni...

a blogján azt írta, hogy összerugdosná azt, aki nem akar így kinézni…

 

az érvelő fejét egy betonfal tövében rugdosnám kéjesen” (…) “erőalapú érvelés, az örömöm elrontása, tipikus fordulatokkal, hogy aszongya: “én nem akarok ilyen izmos lenni” (fitneszmodell láttán) ” – csakazolvassa blog, őrjítő című bejegyzés, 2015. 01. 08

Gerle Éva - összeverné azt, aki nem akar úgy kinézni mint egy fitneszmodell

Gerle Évának nem mondhatod, hogy nem akarsz olyan lenni, hogy nem kérsz Nem, nem, nem – neki érvelni kell, majd akkor esetleg megérti a “Nem!” -et, majd, ha jól érvelsz, ez a feminista megértés és tolerancia…

Sarka Katának éppen a hetekben szólt be az Üvegplafon nevű feminista blog szerzőnője, hogy Sarka Kata szégyellje már magát el, de nagyon gyorsan, mert hogy mer ő olyan jól kinézni, és miatta is (Sarka Kata miatt is) kérik számon a nőkön, pl. szülés előtt, után, hogy miért nem néznek ki jobban! Jó, hát nyilván könnyebb ezért Sarka Katát hibáztatni, mint Gerle Évát, mert ő miatta szerintem se kérnek számon senkit… De azért arra is gondolhatott volna Réz Anna (Üvegplafon blog szerző) hogy azt is szóvá lehetne tenni, hogy a feminista elvtársnője, Gerle Éva, nemhogy számon kérne bárkit, amiért nem jár gyúrni, de az olyan nyafogásokért – kifogásokért, amiket Réz Anna levágott “hogy aszongya: “én nem akarok ilyen izmos lenni”, egyszerűen összerugdosná… Tehát azért mi se gondoljuk azt, hogy a feministák élete könnyű, és egyszerűen le lehet ültetni egy asztalhoz két-három férfigyűlölőt, gondolván majd szót értenek ezen az alapon, mert bizony még verekedés is lehet belőle ;D Ezek nem tudnak nem azzal foglalkozni, hogy a másik vékonyabb-e, izmosabb-e, kövérebb-e, sikeresebb-e, szebb-e, helyesebben ír-e, divatosabban öltözik-e stb. A feminista nők, épp úgy gyűlölik egymást is, mint a férfiakat, és csak a bólogató Jánosokkal képesek egy légtérben meglenni, de nekik még “az a cípő is szorít”…

 

 

csudaszép posztercsokoló gerle éva

18 éven aluliak számára nem ajánlott. Sőt, senkinek sem!  – “Olyan műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására.”

 

Kategória: Kozma Szilárd | Címke: , , | 1 hozzászólás

A pszichopata Gerle Évát már csak utálói olvassák

Minden vadászt levadásznak előbb-utóbb. Ez történik Gerle Évával is mindaddig, amíg nem képes végleg lemondani az embervadász szórakozásairól. Üldözi őt a sors, mindig kerül valaki, aki pofozza verbálisan. Abba kellene már hagynia a mások tönkretételével való foglalkozást, és akkor megszűnne ez a sorsüldözötti állapot a számára. Minket is a célkeresztben tart már több, mint két éve, és állandóan kattintgatja az általa kreált, vagy kreáltatott internetes szennyeket, hogy azok elől legyenek a mi nevünkre.

De neki ez még mindig megéri valamiért. Neki ez még mindig kell, képtelen a saját életét élni, ő állandóan mások életében kell turkáljon, beavatkozzon, romboljon.  Meg is vannak ennek az eredményei, amit lehet, hogy még élvez is, hiszen, ha csak az őt kedvelő, 7-8 kritikátlan, szájtáti olvasója maradna, bizonyára abba is hagyná a blogírást. Akkor kezdődne csak a számára az igazi élet, de ehhez persze bátorság kellene.

Gerle Éva és és sajnálói próbálják megtippelni, hogy kik rejtőznek a családunk tönkretételét, szétmorzsolását megcélzó Évát felelősségre vonó facebook profilok között. Nagyokat nevetek, amikor abszolút meggyőződéssel, violáznak és violettáznak, és kekeckednek – szerintük – velem, mert ugye ki más merné kritizálni és leleplezni Gerle Évát? :DDD

csakazolvassa Ildikó Sós Amiket Violetta ( = Gerda) idéz, azokat vagy nem én írtam, csak rámkeni (erős és duhaj szimpatizánsi köröm volt akkor, akikkel sokszor elszaladt a ló), nincs hozzá közöm, nem is volt időm ezt figyelni, vagy pedig kontextusból kiragadott reakciók az állandó nyomulásukra. És nem én kötöttem beléjük, ők szálltak rám, és jöttek utánam mindenhova, minden ügyembe. Egyetlen mondat volt, egyetlen szelíd, áttételes mondat, 2013 júniusában. És azóta nem bír megnyugodni, jön, írogat, keresi és éhezi a feszültséget.

Most jön majd persze, hogy én magyarázkodom, meg minden, de ez így volt, pontosan, és ennyi a lényeg. És igen, felőlem felfordulhatnak, ami azt jelenti, hogy nem hat meg engem sem a gyerekre hivatkozás, nem vagyok értük felelős, és nem foglalkozom velük.”

– Vigyázz, Éva, ennek a sok hazugságnak is épp oly kedvezőlen visszahatásai lesznek rád, mind a gyűlölködéseidnek és a tönkretételi ambícióidnak.

Meg lehet nézni a Gerle Éva csakazolvassa nevű facebookját, most már mind letörölte az őt kritizálni és leleplezni merő hozzászólásokat és otthagyta a saját harminc oldalra rúgó magyarázkodásait… Ha másban nem legalább a hazugságaiban gyönyörködhet még, amíg fenntartja azt a szánalom-oldalt.

Így egészen más értelmet nyer, hogy az ő blogja “ügy, terápia, és már szinte az olvasók írják.”

Szerencsére megmaradt még egy-két nagyszerű hozzászólás:
“Miklos Muranyi: Ildikó Sós Itt a csoporton belüli folyamatok érdekesek, befolyásolás, funkciók, hatalom. A blogíró master ezeknek a dinamikáknak a megteremtésében – ügyesen csinálja. Bizarr a jogosultságérzés, amivel bejelenti pénzigényét. Az jár nekem. Ezek nem megélhetési gondok: egzotikus vajak, innen-onnan rendelt fehérjék, tudomisén. Nagyon érdekes. Mesterien játszik a húrjaitokon. Ha nem így látnám , az elsők között adnék és nem keveset. Így persze minden egyes adomány még mélyebbre löki, ezt a támogatóknak tudniuk kell. Egyébként a szívembereket lehet így megtéveszteni, nem ítélek el senkit, ne értsétek félre.”

Az alábbi komment-idézet előzményeit nem ismerhetem, mert leszedte a mi érzékeny lelkű Évánk, de látszik is eme szövegből, hogy ő egy pszichiátriai eset:

csakazolvassa Gender Gerda Semit nem tagadok, nem is szedtem le. Nem feljelentés amúgy, az a szó mást jelent. Neked nem járt a gyes, csaltál. Nekem meg ez az eszközöm volt, hogy leállítsalak, sok más mellett a nektek soha nem ártó, halott férjem gyalázását, gusztustalan elemezgetését, fotói manipulációit. Mert ahhoz a büntetőjog eszközei sem voltak elegek, úgy látom. Rosszul döntöttél, így jártál. Ha nyilvános szemétkedésre adod a fejed, ne legyen vaj a fejeden, ilyen egyszerű. Neked a gyalázkodás fontosabb volt, mint hogy enni tudj adni a gyerekednek — gratulálok. Kókler úr sem keres annyit, sajnos, hogy ennyi gyerek mellett gyalázkodással töltse a munkaidőt. Ez az én bűnöm, igen. Na de ujjat húzni is jó érzékkel kell, ha valakinek jó a sajtója, abba ne kössetek bele. Én nem buktam rajtatok, mindig csak a férgese hullt, amúgy Örkény István-i értelemben voltatok szórakoztatók, amíg figyeltelek titeket.

Igen, jól élek, soha nem tagadtam, és olyan blogot írok, amelyért sokan szívesen adnak támogatást. Ők nem méregetik az anyagi helyzetemet, hanem viszonozzák azt, amit nekik a blog jelent. Mi a gond ezzel? Próbáld meg, nem olyan könnyű. Kicsit utánérzés lesz, de sebaj.

Az a baj, hogy sztereotípiák vannak a fejetekben, vágyálmok és irigység formálta papírmasé-figurák arról, milyen a gazdag és milyen a szegény.

Van egy lista, Unicef vagy WHO, hogy mitől szegény valaki, tíz kritérium. Ha hármat teljesítesz, már szegénynek szémítasz. Nos, abból én négyet hozok (nincs autó, nincs tévé, akadozik a fűtés, ilyenek). Van egy másik kritériumlista, azt valamelyik angol nyelvű Forbesban olvastam, az meg a gazdagságról van. Aszerint a világ népességének leggazdagabb egy százalékába tartozom.

Nem tudjátok hova rakni, ugye? Hideg vízben fürdik, tízéves cuccait hordja, gyalog jár, királyrákot eszik, kávézóban blogol, személyi edzőt fizet.

Meg kéne tanulni másképp, kevésbé bután nézni a világot.”

  • Egyébként semmiféle fotómanipulációt, meg semmilyen manipulációt nem végeztem sem Gerle János, sem Gerle Éva fotóival, mert én pont a valóság igazságát akartam és akarom megmutatni az irántunk érzett gyűlölettől és önimádatától betegesen elvakult Gerle (Rumbold) Évával és alattomosan gonosz csapatával szemben. Másrészt Éva elég régóta manipulálja a saját fotói, hogy elrejtse a ráncos bőrét. Az is hazugság és szégyentelenül aljas gerle Évai inszinuáció,  hogy Gerle Jánost gyaláztuk volna bárhol, bármilyen módon. Mind ezt kukorékolja és mantrázza, mert az egész ügyből csak így tudna magának együttérzést és sajnálatot kisajtolni, ha ilyesmit mi valóban tettünk volna, akkor el lehetne terelni a figyelmet azokról a sötéten aljas, perverz és embertelenül gonosz rágalmairól, amikkel nem csak minket kettőnket, engem és a férjemet, Kozma Szilárdot illetett, de kapásból nekiment a gyerekeinknek is, amiért visszafeleseltem neki a saját facebook profil felületét használva arra, hogy ő engem a blogján leelmebetegezett kiírva a nevemet, amely nagypofájú sértegetése a google-ben előre is jött a nevemre, és akkor (2013 decemberében) már hónapok óta ott volt. Megint csak gerle évaian, sötéten aljas inszinuáció (megjátszás) tehát, hogy én képtelen lettem volna neki nagyvonalúan elnézni, hogy ő elmebetegez. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy éppen ő az, aki ténylegesen pszichiátriai bajok tömkelegével küszködött és küszködik 100%-osan kezeletlenül. Nem az tehát a furcsa, hogy én erre kénytelen voltam önvédelemből reagálni, és viszont kritikával rámutatni, hogy miféle felelőtlen ember az, aki az internetre kibiggyesztette rólam, hogy én hozzám kellene fehér köpeny, hanem az a baj, és a jogsérülés – arra nincs sajnos tényállása még a jognak, hogy az elmebeteg személyek, akik nem tudnak a tetteikért felelősséget vállalni, mint Gerle Éva, ha nem is kerülnek zárt osztályra, de nincs korlátozva a nyilvános tevékenységük. Neki állhtnak ők információt előállítani mások nevére! Az elmebeteg, aki nyíltan leírja, hogy el akarja tűntetni a másikat (7 megjelent könyves író-költőt, 22 éve gyakorló asztrológusként a családját fenntartó – eltartó apát) az ilyen áll neki másokat informálni, keresőoptimalizálni, kattingatni, cikket rendelni, Wikipédiába belekontárkodni, és ővé a világ, minden szabadságjog, ami a normálisaknak is jár, és akkor próbálj vele tárgyalni (egy rögeszmés szadistával, egy megalomán pszichopatával, aki célba vett családostul, hogy már pedig eltűntet) vagy megszabadulni tőle. – Bennem nincs semmilyen bosszúérzés és harag Gerle Éva felé, bár kétségtelenül gyomorforgató, amit velünk tett, igazi terror volt, és most sem számolta fel a harci állásait, még mindig nyomja a megmaradt rágalom oldalakat a neveinkre (ugye az egyik a Sipos Zolika cikke). És nem is lehet elvárni a zakkant Gerle (Rumbold) Évától, hogy felszámolja azokat, hiszen beteg az agyára, és rögeszmés a gyűlölete, ő ebből nem tud kijózanodni, nem képes empátiára és belátásra, nincs moralitása, mint ahogy minden antiszociális személyiségzavarban szenvedőből hiányzanak ezek. Csak az a baj, hogy ettől a betegségtől nem egyedül ő szenved, mert ezek olyan lelki és mentális programok, amik kifelé romboló, ártó és kifosztó ösztönök  is egyben. Neki ez a működése, nem tud nem kegyetlenkedni. Vagy magával teszi, vagy mással, de ő másra nem képes, illetve képes az ártó szándékoktól vezérelten nagyon sokat hazudni, inszinuálni, mimikrizni, és pont ettől igazán veszélyes, és emiatt a tehetségük miatt ússzák meg általában a zárt intézetet a pszichopaták.
vágás-hegek éva felkarján

Gerle Éva nem tud nem kegyetlenkedni, vagy magával, vagy mással – fiatalon a saját karját vagdosta szét (a kép teljes méretű megtekintésénél jól láthatóak a nagyméretű hegek a felkaron) de évek óta már “csak” másokon igyekszik kiélni kegyetlenkedési vágyait

  • Gondolom, az imént idézett Gerle Évai “abszurd-költészetnek”, vagy ahogy irodalmi körökben, őszinte szakmaisággal nevezik: agymenésének nem kell külön elemezzem azt a részét, hogy az még csak hagyján, hogy úgy beszélget egy Gender Gerda nevű, általam egyébként ismeretlen személlyel a facebookon, hogy azt hiszi én vagyok, és neki áll velem vitatkozni, mert ez még nem olyan nagy baj, de az, hogy már mint az anyagiaknál köt ki, és hogy általában sehol máshol nem tud kikötni, és rögeszmésen mindent ehhez köt és csak eddig lát, és ezt primitív és kicsinyes mániáját, még állandóan ki is vetíti másokra, az már tényleg azt jelzi, hogy a realitással való kapcsolatát egyre inkább megbontja az antiszociális személyiségzavarából fakadó, vagy azzal párosuló kegyetlenkedési hajlama.
  • Nem véletlenül tanácsolták el egy-egy év után minden iskolából, ahol tanított. Ennek az embernek bomlott az elméje. Akárhányszor is jár el egy évben feminista ünnepségre, és akárhány könyvbe is teszik bele a magyar feministák az agymenéseinek egy-egy logikusabbnak látszó önigazolását, a feminizmus nem is az a mozgalom ma már, amit normális emberek vezetnek és képviselnek. Hiszen egyszerűen férfigyűlölőek, másról nem is szól már a feminizmus, és ez a férfi-gyűlölet sokkal durvább bűn, mint pl. a rasszizmus, mert ez “nemcsak” nemzeteket számolna fel, ha tehetné, hanem az egész emberiséget veszélyezteti, hiszen ha a férfiak kihalnának, vagy legalábbis mind lenyomorodnának, nemzőképtelenné válnának, akkor az emberiség kihalna. Az még nagyobb méretű katasztrófa, mint a népirtás.

 

  • Közben megy a harc az általa kitermelt Gumiszoba nevű feminista blog csapatával, Lelkes Villőékkel. Ahol teheti feljelentgeti őket, pl. a Klik-nél a blog tanári állásban levő egyik íróját, persze tagadja, és miközben tagad kiírja a nő teljes nevét, munkahelyének pontos nevét és a helységet is. :DDD

Bihari Viktóriát is rendszeresen előveszi és megy a csámcsogás és a gúnyolódás, belevaló, tökös vénasszony módra. Ilyen az élete az özvegynek, a bukott tanárnak, a bukott bloggernek, a hírhdet gyűlölködőnek. Nem tudja abbahagyni a gáncsolást, az alattomos gyűlölködést, rosszakarást. Hát, csodálkozunk, hogy Gerle Éva lépten nyomon azzal kell felvágjon, hogy ő királyrákot eszik? Essetek hasra. Mi öröme legyen egy ilyennek, mint a zabálás? Bocsánat, az evéssel való dicsekedés.

Bizonyára még most “sem cserélne senkivel” :D, dehogy az ő helyébe sem akarna lenni senki, az is biztos. Az egész élete megrögzött hazudozás (és ennek eredményeként állandó balhé, gyűlölködés, vádaskodás) mindennek a nívóját és önmaga képzelt értékeit azzal akarja igazolni, hogy milyen úri kajákat eszik.

Másik nagy öröme az edzőteremben a plakátokat csókolgatni, amelyeken izmos pasasok virítanak. Ez ám az élet.
Jó mintát kapnak a Gerle gyerkőcök is. be lesznek avatva az életbe. És micsoda boldog gyerekkor lehet egy ilyen anyával. Azért, amikor a szánalmas fotóit látom Évának, és olvasom a paranoid, személyiségzavaros, beteg elszólásait, én is elgondolkodom, hogy vajon tényleg azért küldenek neki pénzt – ha küld egyáltalán valaki a nyugdíjas édesanyján kívül – mert tetszik nekik, amit csinál? Vagy inkább őszinte sajnálatból. Hogy legalább jókat ehessen. Legyen torta, meg szülinapi zsúr a gyerekének, ha már az anyja ilyen.

A Facebookján azt is írta Éva, hogy nemcsakhogy én vagyok valamelyik profil (Gender Gerda :D ) mögött, dehogy én majd az egész életében a nyakában fogok lihegni.

– ? :D Legyen meg a hited szerint, Évikém. Legyen. És amíg a mocskaid bejönnek a Szilárd vagy az én nevemre, hogyan is felejthetnélek el? És hogyan is zárhatnám le? Ezt te nem akartad az elejétől fogva. Lezárni és békét, és te nem akarod a mai napig, elkezdtél egy háborút és még mindig aktívan tartod a megmaradt harci állásaidat. Mire számítasz? Megadásra. Akkor nagy hülye vagy. Te másztál a mi életünkbe, amíg onnét ki nem mászol, le nem törölsz és töröltetsz mindent, amit ellenünk gyártottál és ott éktelenkedik a keresőkben, addig mindig lesz ennek viszonzása és visszahatása.

Egyszer azt írtad, a sorssal nem vitatkozol. hát, értsd meg, hogy a sors az következmények sora, a gyűlöleted, a hazugságaid mindig visszatérnek hozzád.

salvadora- leszbi blog képe

A feminizmus és a leszbikusság definíciója meghatározása egy egyszerű képben

Gerle Éva újra szerelmes - The Rock művész úrba

Gerle Éva randevúja az edzőteremben egy igazi hírességgel! Micsoda élet, királyrákevés, gyaloglás, plakátcsókolgatás, ez igen! Végre felvitte az Isten a dolgát!

 

gerle éva kietlen életét tükröző arca

Gerle Éva kietlen életéről tanúskodó szomorú és üres tekintete – pedig nemcsak plakátokat puszilgat, de még királyrákot is eszik (két évvel ezelőtt meg mangót is evett!) de még csoportterápiát is tart a méltó öregedés érdekében. – Hát, rá is fér a méltó öregedés!

 

gerle - angéla gumiszoba hol tanít megírja

Gerle Évánál mindig buli van – állítólag nem ő írta a fenti bemószerolást a Kliknek, ő csak mutogatja a facebookján, és mentegetőzik, hogy feltörték az emailjét

Kategória: Kozma Szilárd | Címke: , , , , | 3 Hozzászólás

Két éve, hogy a Gerle Éva nevű bűnöző teljesen átírta a Wikipédia rólam szóló szócikkét

Kategória: Kozma Szilárd | Megjegyzés hozzáfűzése

Két éve, hogy a Gerle Éva nevű bűnöző teljesen átírta a Wikipédia rólam szóló szócikkét

http://www.asztrologosz.hu/post6040.html#p6040

Kategória: Kozma Szilárd | 1 hozzászólás

Kozma Szilárd: A Nap és a Plútó, az én és az Én, vagyis a legfőbb kísértés kérdése

Ne csodálkozzatok, mert ennél sokkal nagyobb csodákat fogtok művelni az Én nevében.
“Én vagyok az út, az igazság és az élet.”
“Vagyok, aki Én vagyok”.
Csak az Én-en keresztül lehet eljutni az atyához.
És szabadíts meg engem a kísértéstől.
Amennyiben legfőbb bűn a kevélység, persze, a gyilkoláson kívül.. , akkor a legfőbb kísértés a fölényesség és a cinizmus .

Kategória: asztrológia, asztrológus, Kozma Szilárd | Címke: , , , , , , , | 2 Hozzászólás

Kozma Szilárd: Vége van az elit-liberális Európának

Vége van az elitista Gerle Éva Európájának, és éppen a liberálisok (Angela Merkelék) teszik tönkre. De mi ezt egyáltalán nem találjuk örvendetesnek. Noha azt is tudjuk, hogy a polaritás és a kiegyenlítődés, valamint a karma egyetemes törvényei következtében történik mindez. Vagyis annak a következtében, hogy a németek évtizedeken keresztül csak gazdagodni akartak és gazdaságilag jól élni, miközben a gyermekáldást a nem kívánatos “dolgok” közé sorolták, ami akadályozza őket az öncélú gazdagodásban. Most aztán nem a saját gyermekeikre, hanem millió felnőtt gyermekre és azoknak a gyermekeikre költhetik a rengeteg pénzüket. Aki teheti megszökik. De az egyetemes törvények elől, illetve a karma-oldási életterve elől, senki nem szökhet meg – sehova. Még a magukat a német állammal eltartatni szándékozó emigránsok sem. Az egyik így, a másik úgy, az egyik ilyen, a másik olyan karmától. Van egy jó hírem: NEM LEHET!

 

Horvát Alpár cikke:
“A hónap első hetében jelent meg Udo Ulfkotte német újságíró új könyve A menekültipar – Miként profitálnak politikusok, újságírók és szociális szervezetek a menekülthullámból címmel. Tizenegy hónappal azután, hogy szintén a Kopp kiadónál látott napvilágot bestsellerré vált könyve, “A megvásárolt újságírók”.
Ulfkotte nevét idehaza nagyon sokan ekkor ismerték meg. A Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori haditudósítójának és szerkesztőjének könyve hatalmas megbecsülést és hírnevet váltott ki a magyar jobboldalon és gyűlölettel teli zavart hallgatást a balliberális térfélen, hiszen nehéz konteó-gyártással vádolni egy vezető német lap egyik korábbi kulcsemberét.

A szerző előszavában leírja tapasztalatait arról, hogy milyen megpróbáltatások érték és érik tavalyi leleplező kötete miatt. Egyik lábával a börtönben van, másik lábával az anyagi összeroppanás szélén egyensúlyoz, aki olyan könyvet ír, mint ő. Minden sorát nagyítóval vizsgálják az ügyvédek, melyik állításáért lehet perelni. Eddig százötvenezer euró kifizetésére kötelezték. Hozzátehetjük: tudjuk jól, milyen veszélyes a hatalmasokkal szemben tényfeltárást végezni, akik minden tettüket titkolják. Azok meglétét tehát nem könnyű a bíróság előtt is megálló bizonyítékokkal igazolni.

A kötetből megtudhatja az olvasó, hogy a nagyvállalatok mekkora profitot fölöznek le a menekültipari tevékenységükkel. Ulfkotte könyvében végig a Németországban megszokott „menekült” (“Flüchtling”)szót használja.
Megtudja továbbá, hogy a gyógyszeripar miként növeli forgalmát milliárdokkal a beérkező menekülteknek felírt gyógyszerek eladásából. Hogy a rendőrökre és újságírókra szájkosarat raknak a menekültstátust kérők bűnelkövetései ügyében; hogy számos SPD (szociáldemokrata) politikusnak mellékállása van olyan szervezetekben, amelyek a migránsoknak szállást adnak; hogy a pártok a menekültek ellátásával kapcsolatban törvénytelen finanszírozásban részesülnek, és hogy újságírók külön pénzt kapnak, ha könnyfakasztó sztorikat írnak a menekültstátust kérőkről.

Ulfkotte bemutatja azt is, hogy miközben a német sajtó és Angela Merkel kancellár halálra aggódja magát a menekültek sorsa miatt, annak nem adnak hangot, hogy az országban háromszázezer, többnyire etnikailag német hajléktalan él, akik közül harminckétezer a gyerek.

 

Könyvéből megtudjuk azt is, hogy a német újságírók szívhez szólóan megható, de kitalált történeteket is előadnak menekültekről, például a szenegáli Abdou Dioufról, aki horrorisztikus élményeit ecsetelte állítólagos hajón történő meneküléséről. Azonban kiderült, történetét 2015 nyarán egy spanyol reklámügynökség találta ki.

Ulfkotte azt is leírja, mennyibe kerül egy menekült a német adófizetőknek. Fejenként havi háromezer-ötszáz euróba. Egymillió menekült ellátása tehát havi három és fél milliárd, évente negyvenkétmilliárd euróba kerül. Pontosan ennyibe kerül a költségvetésnek a németek segélyezése.

E könyv megjelenése előtt nem igen tudtunk arról, hogy Németország nettó kivándorlóország, mert egyre több németnek lesz elege saját hazájából. „A bevándorlók már csak az olyan országokból érkeznek, ahol az oktatásban kevesen részesülnek.

A távozó, képzett németek „Goodbye Deutschland!”-dal búcsúznak. Ma már minden negyedik német azzal a gondolattal játszik, hogy elhagyja hazáját. Minden évben 165-170 ezer német fordít hátat Németországnak.
A legtöbb közülük fiatal és egyetemi végzettségű.”

Álljon itt a fejezet végkövetkeztetése: „Az igazság így hangzik: Német­ország kivándorlási ország – legalább is az etnikai németeknek.” Mely mondattól, mint általában a kínos tényektől, megállhat az ütő a hazai, a Merkel-Németországot imádó balliberális sajtó magyar-utáló tamtam-dobosai kezében.

 

És hogy honnan érkezik a „munkaerő-utánpótlás”? Abból az Afganisztánból, ahol a nők nyolcvannyolc százaléka analfabéta. Az afrikai Nigerből (ott ez az arány 84,9 százalék), Dél-Szudánból (84 százalék) és Burkina Fasóból (78,4 százalék).

A menekültek orvosi ellátása óriási összegekbe kerül az adófizetőknek. Németországban négyszáz-ötszázezer a Hepatitis-C vírussal fertőzött emberek száma – egy jelentős részük migráns. Egy negyvennyolc hétig tartó kezelés ára 25-28 ezer euró. Ha más, drágább gyógyszereket is alkalmaznak, akkor 51-64 ezer euró a terápia költsége. De lehet, hogy az orvos még a – grammját tekintve szó szerint az aranynál is drágább – Gilead pirulát is felírja, az szemenként 714 euróba kerül.

A menekülteknek megfelelő szállás is dukál. Sokukat szállodákban helyezik el. Nem egyszer a hoteltulajdonos akarata ellenére. De kastélyokban és magánnyaralókban is. E téren sincsenek tabuk, akadályok. A Holte-Stukenbrock-kastélyban a rendőröknek kellett átadniuk a helyüket a menekülteknek. Máshol (a helyszínek pontos jelölése a könyvben) idős-otthonokat ürítenek ki számukra.

Hogy mindez mihez vezethet, Ulfkotte brit lapok cikkeit idézi, melyek szerint legkésőbb 2018-ban már páncélosok düböröghetnek Európa városainak utcáin és terein. Az amerikai CIA egyik jelentése azt a képet vetíti elénk, hogy a közel-keleti és észak-afrikai menekültek hullámai országokat árasztanak el, és számos nagyváros kormányozhatatlanná válik.

A Németországban menedéket kapottaknak maximum tizenöt hónap ott-tartózkodás után jogukban áll behívni családtagjaikat. Sok esetben a visszamaradt rokonok küldik ki előőrsként az egyik családtagot, aki az­után behívja őket. Így azután egy család eltartására évente akár kétszázötvenezer eurót is rá kell fordítani.

A legújabb felmérések szerint a németek már jobban félnek a menekültektől, mint a munkanélküliségtől, ami korábban a legnagyobb gondot jelentette. Az egykor patyolat-tiszta Németország közben koszosodik. Amit a sajtó trendinek igyekszik eladni.

Közben Berlinben a zsebtolvajlá­sok száma ötvenöt százalékkal emelkedett. Annak ellenére, hogy a szállások őrzése havi hatezer-ötszáz euróba kerül menekültenként.

Csak remélni tudjuk, hogy Udo Ulfkotténak ez a könyve is hamarosan megjelenik magyar kiadásban.”

 

Kategória: Kozma Szilárd | Címke: , , , , , | 1 hozzászólás

Kozma Szilárd: Ez nem Gerle Éváról szól, hanem az általa is megtestesíett árulás szelleméről

Ez a cikk nem Gerle Éváról szól, hanem a mindenkori árulásról, ugyanis, ahogyan a románok megfeledkeztek arról, hogy mit köszönhetnek a székelyeknek, ugyanúgy a Gerle féle magyarok is megfeledkeznek ugyanarról. A magyarok ugyanis nem csak törökök és lengyelek elleni csata-győzelmeket köszönhetnek a székelyeknek, hanem örök gerincességi példát a hűségről, állhatatosságról, közösség-szeretetről és tisztességről, az egyéni érdekeknek a közösségi érdekeknek való alárendelő erkölcsét, erkölcsi hagyományrendszerét úgy, hogy eközben az egyéni egyéni érdek, becsület és tisztelet, se csorbuljon, ne lássa kárát a közösség-védelmének. – Lásd a közbirtokosság intézményét.

Az itt közreadott cikk, Horváth Alpár költő és lapszerkesztő- laptulajdonos tollából jelent meg  a Székely Idő  c. lap március 12-i számában:

Horváth Alpár:
„Terra dei Siculi
eppur esiste!”
“Székelyföld nem létezik” – mondta ki a
végsõ verdiktumot
a Marosvásárhelyi Táblabíróság
Dehát akkor mi létezik? – kérdezhetnénk.
Az a Románia, amely a láthatáron sem volt akkor,
amikor Székelyföldnek (amelyet a korabeliek Székelyországnak
is neveztek a hiteles iratokban) saját pecsétje,
Nemzetgyûlése volt, amelyet rendszeresen
összehívtak, de rendkívüli alkalmakkor is, ha a
történelmi szükség úgy kívánta???
Persze az igazságtalanságszolgáltatás román
állami terrorista apparátusában minden lehetséges.
Már csak azon csodálkozunk, hogy a táblabíróság
nem döntött úgy, hogy sem a Hold, sem a
Nap nem létezik, hiszen ezek a székelység, Székelyföld,
a „Terra Siculorum” õsi jelképei.
És – csudák csudája – azt sem mondták még
ki, hogy az „azúrkék” és az „aranysárga” sem létezik,
hiszen ezek is Székelyföld, a „Terra Siculorum”
õsi szimbólumai. És mindezek még abból
az idõbõl, amikor nemhogy Románia nem létezett,
de román nép sem!
Azt tudjuk, „kedves” román terrorállam, hogy
az önök célja a székelység teljes megsemmisítése,
mert – a magyarokkal ellentétben, akik bõ hétszáz
éven át a szászokat nem akarták beolvasztani –,
önök, Ceausescu fõcsauszuk vezényletével, tíz év alatt
eltûntették Erdély etnikai térképérõl a szászságot! Merõ
humánumból és empátiából – gondolom –, hogy
szegényeknek ne kelljen kisebbségnek érezniük magukat…
De ne feledjék: A SZÉKELYEKKEL EZ NEM
FOG MENNI!
Nem azért, mert terroristák, mint ahogyan önök
igyekeznek a soros „tartótisztjeiknek”, az USA-nak, no
meg Brüsszelnek beállítani, hanem azért, mert a székely
– genetikailag bizonyítottan – több ezer éve õshonos
ezen a földön, és… (ezt nem mi találtuk ki, hanem
„tartótisztjeik” tudósai mutatták ki:) van egy „székelyfurfangos”
genetikai tulajdonsága: bármennyire bekeverik
genetikailag egy akármilyen nációjú embermasszába,
a szkíta-hun-székely gén felszínre tör! Mert
õsi. Nagyon õsi! Annyira, mint a turáni szkíták, akiknek
a nevét a korabeli krónikás, Hérodotosz szerint is
„Arab nyelven széken {szék, lakhely), szakin, székelõ,
vagyis lakó, lakos (incola), többese : szekene, székelök,
lakók (Zenker Szótárában)” nevezték. És… (most
fogódzzanak meg!) „a persák a skythákat szakai
vagy szálcaj néven nevezték, amit átiratokban szaka
alakban adnak vissza.”
Nos, ez – akárhogyan is nézzük–, jobban hasonlít
a székely szóhoz, mint a vlah-hoz, vagy az újkeletû
„román” vagy (a hasonló megalomán igyekezetbõl
született) „roma” szóhoz…
Nem kell szégyellni a vlah/oláh származást, és a beszivárgást-
bevándorlást sem! Még akkor sem, ha ez
nem valami dicséretes!
Önök a nagyhatalmaknak és a történelem viharai
önöknek kedvezõ széljárásának köszönhetõen „hont
foglaltak”, illetve: nagyhatalmi segédlettel (zsoldként)
egy egész országot kaptak ajándékba! Nem kell félni
az igazságtól! Most önök az urak a Romániának nevezett
államban, amely hivatalosan 1881 óta létezik Ekkor
engedélyezte ugyanis a Berlini Konferencia, Andrássy
Gyula gróf, az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere
javaslatára egy új állam létrejöttét a
frissen legyõzött Török Birodalom volt északi tartományai
helyén, „Rumánia” néven. Ezt a furcsa és nem túl
dicsõ hangzású országnevet a magukat vlah-ból „románná”
átnevezõ újdonsült nép átkozmetikázta a jobban
hangzó „Romániára”, amely a kitalált római származásukra
utal. Azonban hiába, mert a nyelvek (német,
orosz, szláv nyelvek, francia stb.) a ma napig a
„rumán” szóalakkal jelölik ezt az új népet és országát.
(Annyit meg kell jegyeznünk, hogy a „Rumánia” országnév
esetén a „ruma/rumi” elõtag egy török melléknév
valójában, amellyel a törökök az általuk hitetlen
kutyának tartott keresztényeket jelölték, utalva Róma
nevére.)
De: nemlétezõnek nevezni a történelmi valóságot,
azt – akármekkorára szabják is a Táblát! – megteheti
ugyan az önök igazságtalanságszolgáltató Táblabírósága,
de attól az igazság még az marad, ami volt.
Székelyföld, Terra Siculorum már akkor létezett,
amikor a románság valahol, vlah néven, a mai Északnyugat-
Görögország (Thesszaloniki, Pireusz), Macedónia,
Koszovó és Albánia térségében pásztorkodott
(amit szintén nem kell szégyellni, hiszen tisztes és
hasznos, fõleg: eredményes foglalkozás ez!), s aztán a
bolgárokkal egy rövid ideig közös államot is alakított a
Balkánon, Bolgár-Vlah Cárság néven, majd pedig a török
elõrenyomulás miatt, a tõlük megszokott módon,
cserbenhagyta a bolgárokat és északabbra menekült,
beszivárogva a Dunától északra fekvõ Kunországba.
S miközben az önök pásztorai biztonságban legeltették
nyájaikat a hegyekben, a székelyek (épp
azért, mert ez volt a szabadságuk és ÖNRENDELKEZÉSÜK
ára – Székelyföld/Székelyország fennállásának
feltétele) vérrel adóztak azokban a háborúkban,
amelyekben nagyon sokszor épp az önök elsõ (kezdetben
besenyõ- vagy kun-alapítású, arisztokráciájú és
irányítású – lásd: Basarab-fejedelem, de akár: Mihály
vajda /Mihai Viteazul/ is!) fejedelemségei védelmében
harcoltak az önökre rontó törökökkel szemben
– például Nagy István (Stefan cel Mare) oldalán is a
híres vászlói csatában, ahol az érdemek nagyon
nem egyoldalúak: „1475. január 10-én legyõzte a
magyarok, és székelyek segítségével a fejedelemségbe
benyomult 120 000 fõnyi török sereget Vászlónál, a
Racova folyó torkolatánál” (Azt nem szokták önök
hangoztatni, hogy Mátyás királyt is annyira „legyõzte”
a moldvabányai csatában, hogy 1468-ban kénytelen
volt mégis elismerni Magyarország fennhatóságát., és
továbbra is adót fizetni neki) !
És míg a mi székelyeink rendre fogyatkoztak
ezekben a háborúkban, az önök hegyi pásztorai háborítatlanul
éltek az erdélyi hegyekben, és békésen
szaporodtak. Megtehették, mert ún. „vendégek”
(hospesek) voltak, akiknek nem kellett hadba vonulni
a nagylelkûen õket befogadó ország védelmére sietve,
adót nem kellett fizetniük, sõt az ún. birkatizedet
sem kellett megfizetniük.
A háromnegyedrészt magyar származású Nagy
István (Stefan cel Mare) egyedülálló nagyságához
visszatérve, nem árt a történelmi tényekre szintén
emlékezni! Hogyant is lett õ „birtokos” Erdélyben?
Nos: „Abban a reményben, hogy oltalmat nyer a szultán
bosszúja ellen, Stefan teljesítette a magyar kívánságokat,
Csicsó és Küküllõ várakat kapta magyar hûbérül,
ellenben a magyar királyt fõ védnökének ismerte
el.” (1475. augusztus 15.)
Még valami: „A Valea Alba pataknál, az azóta
Razboieni-nek nevezett mezõn Stefan 10.000 válogatott
lovassal július 26-án elfogadta az egyenlõtlen küzdelmet
(a török ellen), melybõl alig menekült meg vitéz
seregének egy kis maradványa. Néhány (15–20)
lovassal jutott el Kameniecbe, hogy Lengyelországban
segítséget keressen és zsoldosokat fogadjon. A török
eközben Szucsáva ellen nyomult, de hasztalan vívta a
várat. Élelemhiány és a táborban pusztító betegségek a
szultánt még augusztusban visszavonulásra kényszerítették,
de elõtte azonban fölgyújttatta a fõvárost. Csak
ezután érkeztek meg a magyar segélyhadak, melyeket
Báthory István Erdélybõl küldött. Lengyelországból
visszatérve Stefan a török sereg egy részét még utolérte
a Dunánál, ahol megverte és a zsákmányt visszavette
tõle. Kilia és Akkerman is fölszabadultak.”
Szóval… ha a székelyek és Székelyföld nem létezne
és nem létezett volna, még Stefan cel Mare sem
lenne „Mare”, azaz „Nagy” a történelem emlékezetében!
Mert a Báthory segélyhadai zömét a rettenthetetlen
székely harcosok alkották – pusztán csak azért,
mert ez volt a székely önrendelkezés, függetlenség,
szabadság ára!
Más eset – ugyancsak Stefan fejedelemnél maradva:
amikor a lengyelek királya „1497-ben mintegy
80 000 fõnyi sereggel Bukovinába ütött s Szucsávát
ostrom alá vette. Stefan a magyaroktól, töröktõl és
tatároktól kért segítséget. II. Ulászló magyar király
küldött is 2000 székelyt, akik a moldvai sereget erõsítették.”
1497 augusztusában, amikor a lengyel király 80
ezres sereggel, 20 ezer szekérrel és 40 ezer paraszttal
Stefan fejedelem ellen vonult, Stefan „Erdélyben
a székelyek közt zsoldosokat fogadott és kieszközölte,
hogy Drágffy Bertalan erdélyi vajda
is haddal siessen segítségére”. És ennek köszönhette,
hogy nem veszített a lengyelek ellen!
Mi székelyek vittük sokszor sikerre a Magyar
Királyság alattvalói, Moldva és Havasalföld
honvédõ háborúit!
Sok-sok ezer székely férfi holttestével szentelte
meg az önök késõbbi „román” földjét – az
önök védelmében!
Eközben Erdély hegyeiben a vlah pásztorok
háborítatlanul legeltethették nyájaikat, éltek
nyugodtan, szaporodtak, mi meg fogytunk – az
önök késõbbi „országa” védelmében! Volt vajon
azokban a csatákban egyetlenegy erdélyi
román birkapásztor, csobán is? Nem hiszem!
De mi ott voltunk, és hullottunk, mint a kasza
nyomán a fûszálak…
Ha mi is elmentünk volna a hegyekbe – pásztorkodni
– (pl. török, tatár, s mások elõl), s nem az önök
„fejedelemségeiben” a vérünk és életünk árán önöket
megsegíteni, akkor – ugye tudják! – most nem 800
ezer körüli lenne a székelység lélekszáma, hanem legalább
3-4 millió!
És ezek után nem szégyellik azt állítani, hogy
„Székelyföld nem létezik”???
Kell ehhez kommentár?
Nem.
Önök saját magukat minõsítik – bármilyen gondolkodni
és emlékezni képes, no meg a történelmi valóságot
nem elhazudni/lehazudni igyekvõ Ítélõszék
elõtt!
Az Isten elõtt is!
Ha egyáltalán ismerik az istenfélelmet.
De azt tudniuk kell: a világegyetem egyensúlyra
törekszik. És amit önök csinálnak, az: ez ellen az
egyensúly elleni merénylet, aminek önök fogják hamarosan
megfizetni – így vagy úgy – az árát!
Hogy félnek a székelyektõl?
Megnyugtatom Önöket: ha most betolnának
1000 vagon géppisztolyt, géppuskát és vállról indítható
rakétát a Székelyföldre, akkor sem kellene rettegniük!
Miért nem?
Azért, mert 25 év alatt elérték, hogy – származástól
függetlenül – a romániai fiatal generáció színe-java
ma már külföldön „rabszolgál” és több milliós
nagyságrendben gazdagítja idegen országok szürke-
és génállományát.
Itthon csak a régi rablók és fattyaik maradtak – hatalmon.
Azoktól pedig legfönnebb nekünk, a nemrablóknak
kell tartanunk!
De: Székelyföld mégis létezik! Galileo Galileit
idézve-parafrazálva:
A Föld: „Eppur si muove!” (mégis mozog!)
A Nap: „Eppur si muove!” (mégis mozog!)
A Hold: „Eppur si muove!” (mégis mozog!)
És mindhárom égitest létezik, akkor is, ha a magasságos
Marosvásárhelyi Táblabíróság nemlétezõnek
nyilvánítja!
És Székelyföld? „Terra dei Siculi eppur esiste!”
Azaz: „Székelyföld mégis létezik!
Akárhogy dönt is a midernkori román inkvizíció:
a román terrorállam!
http://www.asztrologosz.hu/post7550.html#p7550

 

 

 

Kategória: Kozma Szilárd | Megjegyzés hozzáfűzése